...szabadságbörtönszabadság...

avagy

Rímes világnézo Faludy Györggyel

A vers, mint hangzó műfaj eltűnofélben van Magyarország színpadairól és képernyoirol. Hazánkban csodálatosan gondolkodó és érzo költok éltek és élnek, akiknek gondolatai jórészt ismeretlenül lapulnak a könyvekben. Napjainkban a versolvasás egy szűk intellektuális réteg privilégiuma lett, a könyvek drágák az élet rohan és rohanunk vele mi is. Nincs idonk a "közvetlenül-nem-hasznosítható" információk befogadására. Pedig a versekre nagy szükség van mai világunkban is. Sot egyre nagyobb, mert e forgatagban feledni látszunk, hogy EMBEREK vagyunk, akik sírnak, nevetnek és nincsenek egyedül a Világban.
Hegedűs Géza halálával, Faludy György talán az utolsó élo képviseloje irodalmunkban, annak az egyetemes görög- és latin kultúrai értékeket ismero és írásaiban azokat felhasználó költő-gondolkodó generációnak, mely a századelő magyar irodalmát meghatározta. Faludy Györgyről sokat hallunk, de elég keveset tudunk. Jórészt annyit, hogy ő fordította Villont magyarra, és hogy fiatal felesége van. Pedig ő ennél sokkal több.
Ezért született meg ez az előadás.

A Tartalom:

Egy nagy műveltségu, európai gondolkodású, magyar költő gondolatait és életét ismerhetjük meg az összeállításból, aki a legnagyobb nyomorúságban is megőrizte méltóságát, emberszeretetét és humorát. Aki 1939-ben elhagyni kényszerült Magyarországot, de a Világháború után mégis úgy döntött, hogy visszatér hazájába, holott érezte, hogy a hasonló gondolkozású embereket országának államrendszere nem látja szívesen.
Tudta, hogy az igazi Szabadság nem az ember testi szabadsága, hanem a gondolkozás, a gondolati repülés szabadsága, s a börtön falai számára nem jelenthetnek korlátokat.
Érezte, hogy szülőföldünk szeretete zsigereinkben gyökerezik, bármilyen mostohán bánjon is velünk.

A Forma:

Az előadás formája az un. sétáló-színház, ahol a közönség nem ül, hanem a különböző helyszíneket megközelítve együtt mozog az eseményekkel.
Végigjárjuk a költővel, 80 perc alatt, egy emigráns magyar világpolgár életének főbb színtereit: Afrikát, az Egyesült Államokat, Párizst, Londont és természetesen Magyarországot, az ÁVH börtönét és a recski munkatábort.
Az előadás szcenikai igénye mindössze némi világítástechnika és egy világosító szakember. Szinte bármilyen térben előadható, de a hagyományos színpadi előadása is működőképes.

Az előadás anyaga nyelvi kifejezőeszközeinek sokszínűségével hozzájárul anyanyelvünk gazdagításához, ápolásához és rendhagyó irodalomóraként is kitűno lehet gimnazisták és középiskolások számára.