Szindbád hazamegy...

Márai Sándor költeményei.

előadja: Pálfy Margit színművész

"Pálfy Margit színésznő nagy feladatra vállalkozott, amikor Márai versciklusaiból készített összeállítást. Szoros szerkezetű műsora szellemi és érzelmi gazdagságával gyönyörködtet, előadásában szerelem és halál életformáló párhuzamai érintenek meg. Sodró erejű vallomások tanúi lehetünk úgy, hogy közben az alkotó erkölcsi kérlelhetetlenségét is érzékeljük. Pálfy Margit együtt lélegzik a költővel. Először Amerikában állították róla, hogy versmondása bartóki értéket képvisel, s ennél találóbban nehéz fogalmazni."

(Moldován I.: Pesti Hírlap, 1996.)

"Pálfy Margit Márait egy kevésbé ismert oldaláról világítja meg, életművének egy kevésbé feltárt rétegét értelmezi nemesen egyszerű eszközeivel, alázattal, pontosan."

(Tóth László: Nap, 1995.)

"Én a bemutatóra szeretnék visszaemlékezni. Annak a döbbent és mégis meghitt órának a hangulatára, amikor a sebtiben összeverődött teltház áhitatos figyelmétől kísérve először vitte műsorát a közönség elé. És álló órán át a megragadottság pillanatában tudta tartani ezt a közönséget. Finom és erőteljes színpadi jelenség. Kitűnően megválasztott öltözéke jelmez. Jelmez, mint minden holmi, amit színpadon viselnek. Olyan ez a női alak, mint egy görög tragédia hősnője, vagy inkább, mint egy gyász-szertartás világi papnője, amint áldozatot mutat be. Rekviemet a szegény hajós lelki üdvéért, aki messzi tájakon való bolyongásból végre hazatért - a holta után. Egy ilyen est legfőbb varázsa: a személyesség. Azért én szívesen kipróbálnám, mennyit lehetne belőle átmenteni a képernyőre. Ha én volnék a Televízió..."

(Honti Katalin: Chritikai Lapok, 1996.)

"Pálfy Margitnak szuggesztív ereje van, amely belső meggyőződésből, mélységes hivatástudatból táplálkozik. Véresen komolyan csinálja, amit csinál, az életét tette rá. Egymást követik a versek, a prózák, szinte lélegzetvételnyi szünet nélkül. Az előadásnak sodrása van, ritmusa, mint a szívverésnek, amely elragad. Csupán a tételek között Bartók Mikrokozmoszának hangjai hagynak némi időt az elmélkedésre. Ez az est Márai Sándoré és Pálfy Margité is."

(László Péter: Pannon Napló, 1995.)

Eloadás Érden a Csuka Zoltán Városi Könyvtárban
(Diósdi Sajtóklub Online, 2004)